Poesies

Ahogyan az, ki álomban gyönyört lel,
és gyönyöre bolond hitből ered,
úgy vagyok én, hisz képzeletemet
nem lakja más: teli elmúlt idővel.
Érzem, a kín reám leselkedik,
s tudván tudom, kezébe kell hogy essem;
nem kecsegtet a jövő jóval engem―
csak az a múlt, más jobb nem érhet itt.

Mért szeretném a jelent? Nem hevít.
Csupán a múlt: semmi, vége szakadt.
E gondolat gyönyört és nyugtot ad,
s ha elvesztem, kínom erősödik.
Ilyen lehet a halálra itélt,
ki tudja rég..., s beletörődik végre,
majd becsapják hogy nem kötik fel mégse;
rá sem eszmél: kivégzik, s mit se kért.

Gondolatom haljon meg, Istenért!,
és életem alvásban teljen el,
mert rosszul él, a gondolat kivel
ellenséges, s kínra ad néki hírt.
S ha egyszer már kis gyönyör kellene,
azzal öli, mint anyja gyermekét,
ha kérkeli, sírván a méregért,
s oly esztelen, hogy nem mond ellene.

Fájdalmamat inkább ne tűrjem-e?
Egy kis gyönyört miért vegyíteni
a rossz közé, mely eszem elveszi,
ha múlt gyönyört már hagynom illene?
Jaj, a gyönyör kínra fordul hamar!
kettős a kín kis nyugalom után!
Mint a beteg; egy falatot kiván
lenyelni csak, s gyomra örökre mar.

Mint remete, kiből a vágy kihal
tudni: él még a sok régi barát?
Hisz oly soká lakott helyet se lát;
s feltűnik egy; s épp amit nem akar:
a múlt gyönyör mind új életre támad,
bizony, a múlt visszatér mint jelen.
S ha távozik, marad a gyötrelem.
A jó kiált, ha fut, s már itt a bánat!

Ésszel-teljes, a szerelem ha már agg,
a távollét szétrágja, mint a féreg,
szilárd hűség ha nem nyújt menedéket,
hogy ne higgyünk az irigyek szavának.

 

Ausiàs March, "Ahogyan az, ki álomban gyönyört lel". Versek = Poemes = Poemas, traducció a l’hongarès de Déri Balász, traduccions al castellà de Pere Gimferrer i José María Micó. Budapest: Ibisz, 1999