Nézzétek: vedlett, kóbor kutyafalka,
mely lerohanja s feldúlja a kertet.
Szégyentelenek, föl nem tarthatja semmi őket
- a költők sem, kik azon igyekeznek,
hogy adjanak értelmet az élet szégyenének.
Sánták, vakok, tele kullancs-sebekkel,
s kifulladt hévvel még körülszaglásszák
a vén szukát, mely a kertben lakik.
Mi csúf bennük, az hozza közel őket:
szemérmetlen, hű, züllött állatok,
mint mi, dühödten vagy csüggedten ostromolják
a szerelem agyrémét: egy felsőbb hatalmat,
mely elpusztítva megválthatja őket