A hora foscant
Josep Carner
Josep Carner
Késő van, nem csábít az út már.
S ott tudlak, veletek vagyok
a kertben, elhullt, ködbe tiprott
lombok, virágok és napok!
Léptem úgy fordul vissza lopva,
mint tétova idegené.
Kísértet-dáliák sóhajtanak
a zokogó homály felé.
Harangszó száll a messzeségben,
élőt holthoz fűző zene.
A győzhetetlen éj eláraszt,
magányok szigettengere.
És hív az asztalon a lámpa,
a gondolat, amely kínoz,
és hív megrozzant, ócska székem,
s egy bosszús, üres papiros.
Körtánc fantomokkal. [Ronda amb fantasmes] Antologia de poesia catalana, Bucarest: Krietrion, 1972.
Traduït per György Jánosházy
