Rèquiem per Anna
Joan Margarit
Joan Margarit
VI
Ablakra rótták föl gyermekkezek
Lleida bevételének énekét,
és fénybe írva ott áll egyre még
a kezdetleges, ósdi versezet.
Nézem a fényt a szemhatár felett,
s belóg az emlék, hamis, furcsa kép:
az éveken a halál hinti szét
meszét, s egy rémmel mindent elnyelet.
Átható illat járja meg a múltak
mélységeit, mint rétet a kasza,
melytől a zsenge fűszálak lehullnak.
Terólad álmodom, és földerengett
az elfelejtett ének, s megtalálom
a vén szavakban szépségét a csendnek.
a: Vágtató lovak. [Cavallets al galop], Poetes catalans del segle XX. Marosvásárhely: Mentor, 1998.
Traduït per György Jánosházy
